Nem hiába vártam rád
lehajoltam közben egy kavics
nézett rám, jelként
sima volt ahogy melegítettem
szellő libegett a leveleken
bújkált, sétált köztük
az óra meg nem állt meg
sötét lett, megkerültem a tömböt
nem jöttél megint el...
hiába hallgatsz: egész tested, minden érzéked, porcikád azt súgja, vallja, kiáltja: ölelnél, törzsed törzsemhez fordul, csípőd csípőmhöz beszél, ajkad ajkamhoz lopakodik, ott fénylek szemed égboltján, hiába teszel fel kérdéseket, faggatsz értetlenül, ámultan, hiába lepődsz meg zavartan kitárulkozó vallomásaimon, engem ugyan nem csapsz be, csak hazug magad vágod át, hiába próbálod szemlesütve fedni félszegen előlem óhajod, hiába mutatsz kielégültséget, süt belőled a hiány, a sóvárgás, furdal az elfojtott kíváncsiság, űz, hajt a kiéletlen élni akarás, a gyönyör, mámor utáni vágy
Olyan vagy nekem,
Mint sötétnek a fény,
Nélküled nem létezem,
Nélküled értelmetlen lennem,
Nélküled sohasem voltam és sohasem leszek
Ha Te kihunysz, Veled én is semmivé leszek.
A lány szerette, A fiú nem.
A lány felnézett rá, A fiú nem.
A lány szerelmet vallott, A fiú megalázta.
A lány sírt végette, A fiú kinevette.
A fiú csak akkor jött rá mit tett,
Amikor a lány sírjára virágot tett.
"Addig vagy boldog, míg van aki szeret,
aki a bajban megfogja kezed,
s, hogy milyen fontos is volt neked,
csak akkor érzed ha nincs már weled!"
„Mindennap megszűnik valami ,
amiért az ember szomorkodik,
de mindennap születik valami,
amiért érdemes élni és küzdeni.”
„Kicsi még a szív, vigyázz, hogy épen nőjön fel,
Nem mindegy, hogy hány sebet kap, s melyiktől vérzik el...”
"Ne verd át azt, aki téged nagyon szeret
Ne tedd tönkre az életét, ha már a tied boldog nem lehet!"
"Minden könnycsepp ő érte születik,
S miután arcomon lefolyik
Meghal! mint szívemben a remény,
Mert ő soha nem lesz az enyém!"
"Nem az az igazi fájdalom, mitől könnyes lesz a szem, hanem amit magunkban hordozunk, titokban, csendesen..."
"Szerelmem hajnalán fényeket láttam
Reményteli szívemmel magasba száltam
De vissza estem a kemény földre
Mert a szerelem nem tarthat örökre."
"Felkelsz, és arcodra egy mosolyt festesz, ez is kell a mindennapos jelmezedhez, milyen szép vagy... Újra játszol, újra élsz, magányodról nem beszélsz, hangok híwnak, wisszatérsz, nem szeretsz és nem remélsz... Ugye nem félsz??".
Ne lásson át a folyókon a kíváncsi tömeg. Mosoly lebegjen ajkadon, Ha vérzik is szíved.
"Ha valaki elment, ne hívd többé vissza,
A megsárgult emlék nem lesz többé tiszta.
Ha valaki elment, és eltudott menni,
Nehezen akarva, de el kell feledni."
(Alexandre Dumas)
"Csalódni kell hogy boldogok lehessünk,
Gyűlölni tudni hogy újból szeressünk.
Kell tudni zokogni meg sírni,
Valakit megunni aztán visszahívni.
Csalódni százszor, csalódni ezerszer,
Hogy boldogok lehessünk egyetlen egyszer!"
( Shakespeare)
"Kellett nekem, hogy rád akadjak,
Kellett, hogy megkedveljelek,
Hogy együgyű mindent bevalljak,
S hogy büszkén ne hallgass te meg!
Kellett nekem beléd szeretnem,
Kellett nekem, hogy meggyötörj,
Hogy bálványozzalak szívemben,
S hogy te viszonzásul megölj."
Osztrovszkij: Tudod, mi a bánat?
Ülni egy csendes szobában,
s várni valakire, aki nem jön többé.
Elutazni onnan, ahol boldog voltál,
s otthagyni szíved örökké.
Szeretni valakit, aki nem szeret téged,
könnyeket tagadni, mik szemedben égnek.
Kergetni egy álmot, soha el nem érni,
csalódott szívvel, mindig csak remélni.
Megalázva írni könyörgő levelet,
sirdogálva várni, soha nem jön rá felelet.
Szavakkal idézni, mik lelkedre hulltak,
rózsákat őrizni, melyek megfakultak.
Hideg búcsúzásnál, forró csókot kérni,
mással látni őt, nem vissza fordulni.
Kacagni boldogan, hazug lemondással,
otthon leborulni, könnyes csalódással.
Aztán átvergődni hosszú éjszakákat,
imádkozni azért, hogy Ö meg ne
tudja mi is az a bánat.
Összetörve állok itt előtted, vérem száguld az ereimben
Látom magam gyönyörűszép, mégis fáradt szemeidben
Annyira akartam ezt a szerelmet, odadobtam életemet
Te voltál, és leszel, ki jelenti számomra a végzetemet
Nem bántottál, hisz sohsem lennél velem, soha álnok
Csak jöttek egymásután az üres, értelmetlen kifogások
Nekem pedig hullottak a könnyeim, záporoztak érted
Semmi mást, csupán a szót, és a barátságomat kérted
Ó, én nem haragszok, képtelen lennék gyűlölni téged
De annyira fájdalmas így, kicsi barátodként éljek
Mert én nem erről álmodtam, elmondanám neked
Azt akartam, szerelmes szívem önzőn elvegyed
Rólad álmodtam, édes csókokról, vad éjszakákról
Érzelmektől túlfűtött, zabolátlan, édes vágyról
Én meg tudtam volna gyógyítani, ami szivednek fáj
Mégis hiába volt, meg is vethesz, utálj nyugodtan hát
Keress csak, nem találsz mást széles -e világon
Szívem azért dobog, hogy egyedül téged imádjon
Azért élek, érted múlnak el az üres, véges napok
Mert senki nem tudja, de legbelül a tied vagyok
Ha neked nem is kellett, lelkemben őrizlek, életem
Kicsi kincsem, széjjel már úgysem téphetem
Egyszer rájössz, én vagyok a te védőangyalod
De talán akkor már késő, hiába ölelne a karod
Találd meg azt, Kivel boldog lehetsz. Ki boldoggá tesz, Ha Vele lehetsz!Együtt lehess azzal, Ki Téged keres. Találjatok egymásra, Ha szólít az idő. S legyen Ő,az Igazi Nagy Ő.
Nem tudok más lenni, ilyennek szeress!Ha nem tetszem, tűnj el és másikat keress!Önmagam maradok, önmagam vagyok.Ezt mindaddig tartom, míg bele nem halok.
Azon a napon a lány szíve gyászba borult, Úgy érezte, a világ ellene fordult. Egyetlen szerelme lemondott róla, S már egy másik lány kezét fogja azóta.
Szeretném, ha úgy emlékeznének rám, mint a lányra, aki mindig mosolygott, még akkor is, mikor össze volt törve a szíve...
Azzal töltjük az életünket, hogy olyan dolgokra várunk amiket nem birtolkolunk - sohasem szakítunk időt és látjuk meg azt amink valójában van...
"Vicces, hogy valaki menniyre összetudja törni a szívedet, de te ennek ellenére még mindig szereted azokkal az apró darabokkal..."
"A karjainkal öleljük a srácot akit szeretünk, megcsókoljuk, de a jóbarát azért van, hogy mikor a srác mást csókol, legyen aki megöleljen."
"Tiéd ajkamon minden mosoly,Tiéd szememen minden könycsepp
Nélküled csak csend vagyok,Nélküled csak remegés
Arra, hogy mennyire szeretlek,Ezer szó is kevés.":(
"...nem értem, hogy miért kell ez így, hogy miért jó neked, miért nem válaszolsz, mond miért nem felelsz, hogy miért játszol így, s hogy miért pont velem?Miért engem teszel tönkre?Miért engedem?
Éreztem, ez így nincs rendben, de te elvakítottál ez lett a végzetem.
Éreztem ez így nincs rendben...te csak játszol velem..."
"Kívántalak mindig téged, de a perc nem jön el soha már,csak játéknak nézted a szívem, s ha volt kedved játszadoztál!" :(
"Nem érdemes sírni azután ki nem szeret, Aki rajtad kívül más nőre is szemet vetett. Ne add meg neki azt az örömöt soha, Légy büszke, de megalázva soha.":(
"Csalódni abban, kit szeretünk, Szívünk meghasad hiába nevetünk, Dacolni némán, hogy nem fáj ha nincs tovább, Miközben zokogva ébredünk, Minden éjszakán!":(
"Ne higgy annak, aki hozzádsimul csókért, öleli derekad. Nem szerelem az, csak forró vágy, mely nem múlik, időt nem ad.Csak annak higgy, aki lassan elbeszélget veled, szeme titkon fürkészi lelkedet.Bár ég a vágytól, arról soha sem beszél, néma sóvárgás többet ér mindennél."
"Ha ő elég hülye volt ahhoz, hogy elsétáljon, akkor te legyél elég okos ahhoz, hogy ne érdekeljen."
"Tudtad, hogy fájni fog, mégis megbántottál.Én szerettelek, de te csak kihasználtál.Egyszer rájössz, hogy én szívből szerettelek,De akkor már késő lesz, én már elfeledtelek.Szívem másé lesz, mert te megtagadtad,
S látod mostmár én nevetek rajtad!"
"Nem hittem, hogy ezt mondom,
de tudd meg undorodom.
Nem akarlak látni,
nem bírlak ölelni.
Sosem mondom többet: Szeretlek.
Érzem, hogy neked sem kellek.
Hitegettél, sokszor átvertél,
tudom, hogy sosem szerettél.
Vak voltam, hittem neked,
mindig fogtam a kezed.
Ennek az időszaknak vége,
tőled már semmi sem kéne.
Sok volt a bánat, a szenvedés,
valaki mással édesebb ez az érzés.
Nélküled folytatom életem,
s elfelejtem reményem.
Nem fáj már az emléked, Tudd Élned kell, mert megszülettél
Szeretned, mert szíved él
Sírnod, mert bántottál
Kárpótolnod, mert csak játszottál
Az ember nem akkor hal meg, amikor örökre lehunyja a szemét, hanem akkor, amikor elveszti az élete értelmét.
Az nem a véletlen műve, ha a szakadék szélén ülve, semmibe lógó lábbal haragban állsz az egész világgal ..."
Csak boldog akarok lenni, ez ellen nem tehet senki ... csak 1x vigyél el innen, tudod jól hogy nem ezt érdemlem
Nem tudom mit rejt a sorsod,mosolyt hoz-e vagy könnyeket!Tanuld meg hát feledni a rosszat.s őrizd meg a boldog perceket!
Ne verd át ki téged nagyon szeret.Ne tedd tönkre az életét,ha már a tiéd boldog nem lehet!