LÉLEKZET
1,Angyal
Indulok, hisz alig van még múltam tán
Rohanok, ha mindenki hátrál
Az ismeretlen vár
Így a jó, ha kacsint rám a mély
Zuhanok, majd szárnyamat bontva ringat a szél
S hajnalban hazakísér
Refrén:
Egy angyal fentről, véd, vigyázz rám.
Megszól néha, hé hibáztál!
De a Földről felsegít
Majd új utakra hív
Száz veszélyt, száz láthatatlan csapdát rejt
De vérem húz, a tűzön át vezet.
El mégsem élhetek.
Bárki volt, ki eltervezte, tönkre tesz.
Megbukott egy perc alatt, a többé fel sem kelt!
Hisz érzem, ez jel!
Refrén(1x)
Borús felhők gyűlnek felém
De a közelben mindig van menedék
Szívem új otthonra lel,
Hogy tovább éltessen.
Refrén(2x)
Borús felhők gyűlnek felém
De a közelben mindig van menedék
Szívem új otthonra lel,
Hogy tovább éltessen.
Indulok, hisz alig van még múltam tán.
2,Lélegzet
Van az a pont,mikor végre elhagyom,
Minden baljós gondolatom
S kicsit elrugaszkodom
Súlytalanul.
Vagy menekülök,ha a mécses eltörött
Hogyha villámlik,dörög
S éjjel vissza úgy se jövök Céltalanul.
És hogy hajnalban hol tör rám
Az a tűző napsugár
Szinte majdhogynem mindegy
Kell minden vihar után.
A lélekzet,mi felszabadít,
A föld alól,föl a mennyekbe hív!
Ott hidd el jó,nem kell félts
Érzem tisztul már az ég.
Szemem lehunyom,
És csak arra gondolok,
Vajon lelkem hol bolyong
Végre tényleg ellazulok
Súlytalanul.
Vagy megszököm
Hogyha megfojt börtönöm,
Ha a kínzó vágy gyötör,
Testem nem vár nem görcsöl,
Elszabadul.
És hogy hajnalban hol tör rám
Az a tűző napsugár
Szinte majdhogynem mindegy
Kell minden vihar után.
A lélekzet,mi felszabadít,
A föld alól,föl a mennyekbe hív!
Ott hidd el jó,nem kell félts
Érzem tisztul már az ég.
Egy lélekzet,mi felszabadít,
A föld alól,föl a mennyekbe hív!
Ott hidd el jó,nem kell félts
Érzem tisztul már az ég.
Kell minden vihar után.
A lélekzet,mi felszabadít,
A föld alól,föl a mennyekbe hív!
Ott hidd el jó,nem kell félts
Érzem tisztul már az ég.
A lélekzet,mi felszabadít,
A föld alól,föl a mennyekbe hív!
Ott hidd el jó,nem kell félts
Érzem tisztul már az ég.
Ott hidd el jó,nem kell félts
Érzem tisztul már az ég.
3,Lépj tovább
Te aki az álmaidtól félsz
Sorsodba beletörődsz, nem élsz
Elégsz, ha nem remélsz
Hiszem, az a tűz mi benned él
Nem bújhat el, hát gyújtson fényt
Ma még törjön a jég.
Túl rövid az élet ahhoz, hogy mozdulatlanul várjuk a nagy csodát
Az ajtó nyitva áll.
Lépj tovább, ha a szürkeségtől rég nem látsz!
Lépj tovább, ha te is valami másra vágysz!
Mondd, mire vársz?
Mitől félsz, mondd miért egy helyben állsz?
Dönts falakat, hogy tisztán láss!
Úgy élsz, ahogy megtanították
Azt eszed, amit szádba adtak már
Talán ez gyávaság
Ha hagyod ez a vakság megfertőz
Dobd végre el szemellenződ!
Te jössz, gyorsíts előzz!
Túl rövid az élet ahhoz, hogy mozdulatlanul várjuk a nagy csodát
Az ajtó nyitva áll.
Lépj tovább, ha a szürkeségtől rég nem látsz!
Lépj tovább, ha te is valami másra vágysz!
Mondd, mire vársz?
Mitől félsz, mondd miért egy helyben állsz?
Dönts falakat, hogy tisztán láss!
Hogy tisztán láss!!!!!!!! 3x
Lépj tovább, ha a szürkeségtől rég nem látsz!
Lépj tovább, ha te is valami másra vágysz!
Mondd, mire vársz?
Mitől félsz, mondd miért egy helyben állsz?
Dönts falakat, hogy tisztán láss!
4,Ártatlan szikra
Bárcsak újra kezdhetném
Bárcsak megfordíthatnám
sorsom kerekét
Mi bennem él még, neked már a múlt
Szívem megnyugvásra vár
De a lárma nem halkul
AJTÓD KULCSRA ZÁRTAD, kint rekedtem én.
Bár oly messze vagy, egyre csak hátrébb lépsz
Csak hogy fájjon még
EGY ÁRTATLAN SZIKRA, mi mindent porig éget
És a híd, mi köztünk épült, most már el sem ér téged
Kire minden titkom bíztam, kiért volt értelme élnem
Hátat fordít, szó nélkül itt hagy, MEGANNYI FÁJÓ EMLÉKKEL
Eddig minden rendben volt
Hittem végre megtalált
Az a fény az álmomból
Most mégis könnyem áztat el
Hisz megrémít a távolság
S ha hívlak, nem felelsz
AJTÓD KULCSRA ZÁRTAD, kint rekedtem én.
Bár oly messze vagy, egyre csak hátrébb lépsz
Csak hogy fájjon még
EGY ÁRTATLAN SZIKRA, mi mindent porig éget
És a híd, mi köztünk épült, most már el sem ér téged
Kire minden titkom bíztam, kiért volt értelme élnem
Hátat fordít, szó nélkül itt hagy, MEGANNYI FÁJÓ EMLÉKKEL
Nézz rám így nem múlhat el
Már bánom, nem hagytam, hogy lásd , mily gyorsan olvad szét
Szemeid lángjától, az a köbe vésett büszkeség
Már annyi versem szól hozzád,
Bár attól félek,mit sem ér
Teleírt lapjaim csak gyűlnek, mégsem ülsz mellém
Rossz álom tán, kérlek,kelts fel hát!
Adj esélyt, hogy döntsek én
Hogy tudjam azt, még van miért
Van úgy, hogy jobb ha fáj
Most bukjak el, ha tévedek tán
Hagy éljek úgy, nagy szárnyakon
Mi a mélybe húz, vagy átkarol
Ha sorsom megtréfál
Egy angyal lesz az, ki fegyvert ránt
Ha már élek, hát szívből éljek én
Minek félnem, amíg hajt a szenvedély?
Ábrándjaim útján, még messze a cél.
Testem majd megpihen, majd lenn a föld mélyén
Egy látomás, mi felkavar
A földön élsz, mi majd eltakar
Hisz bármerre is mész
Egy nap mindenkit elragad az ég
De addig is, látnom kell még 100 csodát
Én indulok, akkor is, ha nincs hova már
Ó a csendet, kérlek mástól kérd!
Ez így van rendben, ereimben forrong a vér
forrong a vér.
Ha már élek hát szívből éljek én....2x
Mondjuk lenn a föld mélyén,
Mondjuk lenn a föld mélyén...
6,Még1x
Kérhetsz bármit,
én a lelkem eladnám, hogy mellettem légy.
Éreznem kell még.
Az sem számít,
hogyha vérrel kell öntözöm
szíved kertjét.
Érted megtenném,
hogy lásd
Nekem te maradtál.
Bennem egyedül csak te élsz.
Ahogy még sohamás,
Bárcsak újra itt lennél...
Még 1x
Úgy, mint rég
Testközelben
Melegben átölel
Még1x
Harcolnék
Bárki ellen
Hogy soha ne múljon el,
Még 1x
Csak egy percet kérek.
Ami örökké tart, soha véget nem ér.
Életben tart még.
Nézz rám!Hidd el!
Minden lapom ledobtam a földre eléd.
Bármit megtennék!
Hogy lásd,
Nekem te maradtál.
Bennem egyedül csak te élsz.
Ahogy még sohamás,
Bárcsak újra itt lennél...
Még 1x
Úgy, mint rég
Testközelben
Melegben átölel
Még1x
Harcolnék
Bárki ellen
Hogy soha ne múljon el,
Még 1x
Érzem nem múlt el, ami volt.(még nem múlt el)
Még tisztán él.
Majd megfojt.
De ha úgy érzem feladom,
(még nem múlt el).
Elképzelem, ahogy átkarolsz.
Még 1x
Úgy, mint rég
Testközelben
Melegben átölel
Még1x
Harcolnék
Bárki ellen
Hogy soha ne múljon el,
Még 1x
Úgy, mint rég
Testközelben
Melegben átölel
Még1x
Harcolnék
Bárki ellen
Hogy soha ne múljon el.
7,Hetedik
Emléxem arra a napra
Tisztán él bennem, mintha
Tegnap történt volna
Ütköztünk lenn a téren
Másnap már tetre készen
Az a néhány hang megszólalt
Nem néztünk soha hátra, ez ettől volt szép
Hetedik éve hogy belül itt érzem
azt, mire nincs szó
Hetedik éve, hogy szakad a húr
a basszus, a dob nem halkul
Hetedik éve, hogy csakis ez éltet
Senki sem állíthat meg minket
Ez a pár akkord ami ad még hitet
Ha hangos volt, elzavartak
Beszóltunk, megtakartak
Eggyütt jóban-bajban
Nem volt más, még magasabbra, följebb tartottuk
Harmadik ujjjunk
Mindenki látta, mi nem is erre a világra valók
Voltunk
De volt célunk, volt egy álmunk,
Helyünket megtaláltuk
A porban, füstben, zajban
A sorstól kaptunk szárnyat
Ijesztő magasságban
Szartunk a nagyvilágra
Ez ettől volt szép
Hetedik éve hogy belül itt érzem
azt, mire nincs szó
Hetedik éve, hogy szakad a húr
a basszus, a dob nem halkul
Hetedik éve, hogy csakis ez éltet
Senki sem állíthat meg minket
Ez a pár akkord ami ad még hitet
nananananananananananana
nanananananananananananana
Hetedik éve hogy belül itt érzem
azt, mire nincs szó
Hetedik éve, hogy szakad a húr
a basszus, a dob nem halkul
Hetedik éve, hogy csakis ez éltet
Senki sem állíthat meg minket
Ez a pár akkord ami ad még hitet
Ez a pár akkord, az ami hajt még
Keresztül sok balhén
Életben tart, ad még hitet.
8,Miért nem hív
Hány nap telt el,
hogy átfagyva ébredtem?
Hány lesz még?
Meddig tart?
Lelkem legmélyén
ez az értelmetlen harc
Egyre több lesz a kudarc
Sosem volt enyém, de
mégis vissza várom
Belül reszketek,
ha magam elött látom őt
BENNEM MINDEN ÖSSZETŐRT
Ref:
Mért nem hív
Úgy várom már
Csak egy pillanatra
Hallhassam gyengéd hangját
Szívem elragadta
Majd úgy dobta el
Még most is arccal sárban hever
Szavakkal félholtra vert
Nincs eltünt vár
Átlépett megsem várt
Na de őszintén nem múlt el
Szökni próbáltam
de az a sok emlék
úgy ölelt
lassan maga alá temet
Sosem volt enyém, de
mégis vissza várom
Belül reszketek,
ha magam elött látom őt
BENNEM MINDEN ÖSSZETŐRT
Ref:/3x/
Mért nem hív
Úgy várom már
Csak egy pillanatra
Hallhassam gyengéd hangját
Szívem elragadta
Majd úgy dobta el
Még most is arccal sárban hever
Szavakkal félholtra vert
9,Végső kiáltás
Fullasztó forróság
Füstfelhők árnyékát
Megszoktuk, nem tűnik fel
Kit érdekel!
Tarkón lőtt torz földünk
Vérében megfürdünk
Morzsáit éljük most fel
Hogy a tűzben égjen el
Végignézhetném
de én
ORDÍTOK!
Végső kiáltás,
Ütött az óra,
Állj meg egy szóra, várj!
Hasztalan az imádság,
Ha nem lesz holnap,
Hiába szóltam, mind1 már,
Pedig megfordíthatnánk
Csak rajtunk áll
Ide kevés lesz most egy sóhajtás!
Végignézhetném, ahogy végleg lemegy a nap
Egy pillanat alatt
Csendben
Végig nézhetném, de azt biztos nem hagyom
Én inkább ORDÍTOK!
Úgy félek, késő már!
Nézünk majd mind árván
Hálátlan kisgyermekként
Ha az élet véget ér
Ezen a földön, ami felnevelt
Féltőn óvott, átölelt
Alig maradt sértetlen rész
Ereiből dől a vér
Végignézhetném, ahogy végleg lemegy a nap
Egy pillanat alatt
Csendben
Végignéztheném, de azt biztos nem hagyom
Én inkább ORDÍTOK!
Végső kiáltás,
Ütött az óra,
Állj meg egy szóra, várj!
Hasztalan az imádság,
Ha nem lesz holnap,
Hiába szóltam, mind1 már,
Pedig megfordíthatnánk
Csak rajtunk áll
Ide kevés lesz most egy sóhajtás!
Ha a sötétség markába zár
Vakon felfaljuk egymást
Kövesd a fényt, hogy tisztán láss
Ha együtt, egyszerre lépnénk
Egy irányban, egy célért,
A múltnak hátat fordítva
Készakarva
Egy másik út mentén,
Biztos volna remény!
Végső kiáltás,
Ütött az óra,
Állj meg egy szóra, várj!
Hasztalan az imádság,
Ha nem lesz holnap,
Hiába szóltam, mind1 már,
Végső kiáltás,
Ütött az óra,
Állj meg egy szóra, várj!
Végső kiáltás,
Ütött az óra,
Állj meg egy szóra, várj!
Hasztalan az imádság,
Ha nem lesz holnap,
Hiába szóltam, mind1 már,
Pedig megfordíthatnánk
Csak rajtunk áll
Ide kevés lesz most egy sóhajtás!
10,Más ölel át
Újra és újra csak melléd nyúl,
Kezem, ha téged keres.
Számtalan tervem a vízbe fullt,
Mióta magányomra ébredek.
Megzavar a csend,
Idegesít a zaj,
Semmi nem jó így,
Semmisem vigasztal.
Van annyi kérdés ,mi felkavar.
Miaz, ami amitől több mint én,
Mi az ami neked úgy fájt.
Ki az akiben most bízol,
És miért hittem mást.
Hova fogy a levegő,
Hol lesz még,
Hol az aki szívemig száll.
Kire hagyom ezt a titkot,
Most miért inkább más,
Lelkem miért bíztam rád,
Ha más ölel át?..
Szüntelen gyűlnek a könnyeim,
Folyton rád gondolok.
Nem tudom többé elhallgatni,
Azt, hogy belül fáj még nagyon.
Megzavar a csend,
Idegesít a zaj,
Semmi nem jó így,
Semmisem vigasztal.
Van annyi kérdés ,mi felkavar.
Miaz, ami amitől több mint én,
Mi az ami neked úgy fájt.
Ki az akiben most bízol,
És miért hittem mást.
Hova fogy a levegő,
Hol lesz még,
Hol az aki szívemig száll.
Kire hagyom ezt a titkot,
Most miért inkább más,
Lelkem miért bíztam rád,
Ha más ölel át?..
Más, az aki véd,
Más akire vársz,
Más karjaiban lel az álom rád.
Máshol kelt a nap,
Másnál ébresz fel
Fagyos párnám rég tele könnyekkel.
Felkavar a csend
Idegesít a zaj,
Semmi nem jó így,
Semmisem vigasztal.
Sem a csend, sem a zaj.
Miaz, ami amitől több mint én,
Mi az ami neked úgy fájt.
Ki az akiben most bízol,
És miért hittem mást.
Hova fogy a levegő,
Hol lesz még,
Hol az aki szívemig száll.
Kire hagyom ezt a titkot,
Most miért inkább más,
Lelkem miért bíztam rád,
Ha más ölel át?..