"Bocsáss meg nekem!"

Volt egy nagyon gyönyörű pár, egy barna fiú és egy barna lány. Boldogok voltak hosszú éveken át, bár csak ilyen lenne az egész világ! Igen, ....de örökké semmi sem tarthat, a fiú útja másfelé haladt, szerelmük most már csak egy emlék maradt. Egy álomszép álom foszlott szerte, a lány zsebkendője könnyeit nyelte, körülötte megváltozott minden, sajnos ő nem felejt könnyen. Aki most ránéz az utcán, azt kérdi magától; "Miért?" - Hisz nemrég még majdnem repült a boldogságtól, most pedig épp, hogy nem hal a szomorúságtól.

Már elteltek hosszú-hosszú hónapok, s a lány azóta is egy srác miatt zokog. Egy srác miatt ki most másra mosolyog, s másnak küldözget óriási virágcsokrot. Szerették egymást hosszú éveken át, nem mondták, hogy elhervadt a virág. Fájdalom s könny ragyogott a szemében, hát nem jutottam eszedbe 1-szer sem?

Már mások ülnek kis piros padunkon, olyanok akik szerelmesek és boldogok nagyon. Kár, hogy már engem nem tudsz szeretni, és sikerült ily hamar elfelejteni. Nekem ez nem megy ily könnyen, még most is emiatt folyik könnyem. Mire e levél hozzád elérkezik a síró kislány már nem létezik! Nem láttál hulló csillagot? Én voltam az ki eltávozott! A temetőben egy harang fájdalmában kondul, a sok kisírt szem, a kis sír felé fordul, a sírban egy lány nyugodt, ki már hónapok óta nem mosolygott. Erdő mélyén egy kis híd alatt találtak rá, de sajnos késő volt már! A srác éppen kihívóan mosolygott egy szőke lány szemébe, mikor a postás levelet adott kezébe. A levél hangulata boldogtalan volt egy lány szerelméről és haláláról szólt! A fiú könnyes szemmel meredt a papírra, őrülten futott a temetőbe, sírva. Zokogva rogyott a kis sír előtt térdre, ráborult bocsánatot kérve. Rájött nem kellett más szerelme, csak azt az egy lányt szerette. Sírva átkozta magát, miért nem jött előbb erre rá. Szél fújt át az éji temetőn, és a fiú bánatosan, fejét a kis sírról felemelte. Fájdalmas hangon valaki megszólalt: "SZERETLEK."

A fiú ráismert a hangra, majd újra ráborult a kis sírra. "Bocsáss meg nekem"

A halál tulajdonképpen jelentéktelen dolog... valójában csak átmentem ide a szomszéd szobába. Én én vagyok, te pedig te. Akármit is jelentettünk egymásnak egymás életében, ez mit sem változott. Nevezz csak nyugodtan a megszokott nevemen, beszélj velem ugyanazon a könnyed hangon, melyen mindig is beszéltél. Ne változtass hangszíneden. Nevess ugyanúgy, ahogy valaha együtt nevettünk a vicceken. Imádkozz, mosolyogj, gondolj rám - emlegesd fel a nevem nap mint nap, ahogyan annak előtte is, de ne árnyékolja be semmi a hangulatot, amikor szóba kerülök. Az élet nem kapott semmiféle új jelentést. Minden olyan, mint amilyen volt, nem szakadt meg a folytonosság. Az, hogy nem látnak, még nem jelenti azt, hogy nem kell rám gondolni. Várok rád, itt vagyok a közeledben - egészen közel. Nincs semmi baj." 

Egy szomorú, de tanulságos történet...

Fizika óra van, én mellette ülök. Nézem a fénylő, bársonyos haját, a gyönyörű szemét, a szép kezét... Ő rámnéz, és mosolyog. De ő nem úgy néz rám, ő csak az úgymond "legjobb barátom". Vége az órának, vége a napnak, ő átjön hozzám elkérni a matekfüzetem.

Én odaadom neki, ő rámmosolyog, az arcomra nyom egy puszit, és azt mondja, köszi. Én el akarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom őt, és hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk, de ő nem így néz rám és én ezt tudom. 

Másnap találkozunk a suliban, mellette ülök, sír...sír, mert szakított a barátjával. Én megvigasztalom, ő átölel...érzem, hogy majd kiugrik a szívem. Egy órán keresztül a karomban fekszik, aztán rám mosolyog, az arcomra nyom egy puszit és azt mondja, köszi. 

Én el akarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom őt, és hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk, de ő nem így néz rám és én ezt tudom. Telnek a napok, az évek, látom hosszú talárban, az érettségin, látom, amikor átveszi a bizonyítványát. Ő rámmosolyog. 

Én el akarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom őt, és hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk, de ő nem így néz rám, és én ezt tudom. Együtt megyünk a főiskolára, de telnek az évek, és már a diplomaosztón találom magam. Ő még szebb, hosszabb és szebb a haja, az arca, gyönyörű nő. Az utolsó nap ő rámmosolyog, az arcomra nyom egy puszit.

Én el akarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom őt, és hogy nem akarom hogy csak barátok legyünk, de ő nem így néz rám, és én ezt tudom. Eltelik rengeteg idő, én minden héten beszélek vele telefonon. És akkor megkapom a szörnyű hírt. Ott állok a koporsójánál, ami nyitva van, látom a fehér gyönyörű arcát. Potyognak a könnyeim. Nem mosolyog rám, nem kapok tőle puszit. 

El akarom neki mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom őt, és hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk, de ő már nem tudhatja ezt... Később felmegyek a szobájába, és megtalálom a naplóját, és a következőket olvasom: " Rámosolygok, az arcára nyomok egy puszit. 

El akarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom őt, és hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk, de ő nem így néz rám, és én ezt tudom.

Ő nem tudta elfogadni, hogy vége

Kést ragadott és tett valamit végre.

Lassan végighúzta csuklóján a kést,

S várta míg előbugyog a vér.

Leült és nézte ahogy csorog

S elgondolkozott...

Vajon miért ragadott kést,

És vágta fel ereit?

Lassan elkezdett szédülni

Már-már alig tudott ülni.

Ledőlt a székről kínjában

Forgott a világ minden irányban.

Körülötte már minden véres,

Könnyezett, s elszállt belőle az élet...

Suttogott valamit mielőtt elment:

?Drágám, én téged nagyon szeretlek!?

Könnyes a szemem,

Remeg az ajkam

Nem fájdalmat okozni,

Szeretni akartam...

Bocsáss meg nekem

Szépen kérlek...

Meghalok érted,

Nem érzed?

Eljön majd a nap, mikor tovább kell lépned

Mikor megsúgja szíved, nincs miért visszalépned

Minden egyértelmű lesz...

Bevillan egy kép...

?Kit idáig szerettél, elhagyott már rég!?

?Így jártál...!!!?

Ez ellen nincs mit tenni, tovább kell lépni

Mást kell szeretni!

Remény 

Minek az élet? 

Nem vártak téged, 

Csak vagy egy testben, 

S vergődsz. 

Hiába éled, ne reméljed 

Nincsen megváltás. 

Úgy érzed vége, 

Nincs több esélyed, 

Minden álmod kihunyt már. 

Nem kell dicséret, 

Csak a béke 

Lesz, az mi segít tán. 

Most már mindegy, 

Elszállnál innen 

Dalom szárnyán. 

Szíved kitárod, 

Szerelmed várod

 Ki feloldoz talán

Egy fiú és egy lány 

Történetünk kezdődik egy májusi éjszakán, mikor megismerkedett egymással egy fiú és egy lány. Moziból igyekeztek haza éppen, már átölelkezve és kéz a kézben. Elmúlt egy év, mint a pillanat, gyakran adtak egymásnak forró csókokat. A lány a fiút nem vette komolyan, ezért a fiú szívében örök félelem van. 

Attól fél, hogy elveszti a lányt, kit úgy kíván, s a szíve, hogy imád. Beteljesült a sorsa egy ködös délután, mikor mást ölelgetett az a szép lány. Az egész teste lángolt, s az arca piroslott. Odament a lányhoz, vígan köszöntötte, senki sem tudta, ez az utolsó beszéde. Mikor hazaért, lerogyott a székre, egy lapot vett elő, s ezt írni kezdte: 

„Azt hittem szerettél egyetlen virágom, 

te voltál mindenem ezen a világon. 

De te már nem vagy, könnyen másé lettél. 

Szerencsétlen vagyok, s az ilyen minek él? 

Meghalok inkább, mert nem bírom már, 

A két ölelő karod más fiúra vár. 

Búcsúzom tőled az Isten áldjon meg. 

Te e világon maradsz, én elmegyek. 

Az én szívem téged soha nem feledett. 

Gondolj rám néha, ki téged szeretett. 

Szeretlek most is, bár nem sokáig élek, 

Mire olvasod ezt, nem lesz bennem lélek!” 

Mikor ezt leírta, borítékba tette, örült a mának, s a múltat feledte. Boldogan ment a sírba, a halálba, pedig tudta, hogy nem jön vissza. A fiú egész közel ment a folyópartra, s belevetette magát a zúgó habokba. Megkapta a lány a fájdalmas levelet, s hullajtott érte fájó könnyeket. Elment a partra, a könnye csorgott. 

Felidézte magában a sok szép csókot. Átgondolta a régi szép időket, mikor a szíve egy fiúért égett. Nem tétovázott, a folyóba ugrott, s a lelke a mennybe szállt. Történetünk véget ért egy ködös májusi éjszakán, hol a sírban egymásé lett egy fiú és egy lány.

Anyu, miért?

Elmentem egy buliba, Anyu, és emlékszem a szavaidra. Megkértél, hogy ne rúgjak be, így hát nem ittam semmi alkoholt. Büszke voltam, Anyu, ahogyan azt előtte megmondtad. Nem ittam alkoholt vezetés előtt, Anyu, amiért a többiek gúnyolódtak is velem. Tudtam, hogy igazad volt, Anyu, és hogy neked mindig igazad van. A buli lassan véget ért, Anyu, és mindenki haza indult. Ahogy az autóhoz léptem, Anyu, tudtam, hogy épségben haza fogok érni: nevelésed alapján - felelősségteljesen és büszkén! Lassan mentem, Anyu, és bekanyarodtam egy kis utcába. De a másik sofőr nem vett észre, és frontálisan belém hajtott. Ahogy fekszem itt a járdán, Anyu, hallom a rendőröket, amint mondják, hogy a másik sofőr ivott. És most én vagyok az, akinek ezért meg kell fizetnie! Itt fekszem, haldoklom, Anyu, kérlek siess! Hogy történhet ez meg velem? Az életem kipukkan, mint egy lufi! Körülöttem minden tiszta vér, Anyu, és a legtöbb az én saját vérem. Hallom, az orvos azt mondja, Anyu, hogy már nem tud segíteni rajtam. Csak azt akarom mondani, Anyu, esküszöm, tényleg semmit sem ittam. A többiek voltak, Anyu, akik semmivel sem törődtek. Valószínüleg a másik sofőr is egy ilyen buliban volt, mint én, Anyu. Egyetlen különbség van csupán: ő volt az, aki részeg volt, és én vagyok az, aki most meg fog halni! Miért isznak az emberek, Anyu? Ez az egész életüket tönkreteszi! Erős fájdalmaim vannak, mint a késszúrás, olyan erősek! A férfi, aki belém jött, Anyu, körbe-körbe szaladgál, én pedig itt fekszem, és haldoklom. Ő meg csak néz rám hülyén! Mondd meg a bátyámnak, hogy ne sírjon, Anyu. És mondd meg Apunak, hogy legyen most bátor. És ha már a menyországban leszek, Anyu, írasd a sírkövemre: "Apja lánya". Valaki mondhatta volna neki, Anyu, hogy ne igyon, ha vezet. Ha mondta volna neki valaki, Anyu, most nem kellene meghalnom. Már alig kapok levegőt, Anyu, és nagyom félek. Kérlek ne sírj miattam, Anyu. Mindig ott voltál, amikor szükségem volt rád! Mielőtt elmegyek, van egy utolsó kérdésem, Anyu: NEM ÉN VEZETTEM RÉSZEGEN, MIÉRT NEKEM KELL MOST MEGHALNI???

Egy fiatal lány áll kinnt a réten 

Egy könnycseppet látunk szemében

A tekintetével fürkészi az eget,

A szerelme vajon kivel és hol lehet?

Érkezik egy fiú is lehajtott fejjel,

Ránéz a leány könnyes szemekkel

Elcsattan egy pofon s a fiú tudja miért kapta,

Leül a lány, a fiú sírni hagyja.

Megfordul a fiú, s elindul tétován,

Még visszanéz, de a lány csak sír tovább.

Este az ágyban eszébe jut kedvese,

S könnyekkel lesz tele a fiú tekintete.

Lecsukja két szemét, elalszik végre,

Kinnt pedig a leány tovább sír a réten...

Vidám forgatag kellős közepén találkoztam vele. Magas volt, karcsú, fiatal akár egy jegenye és csodaszép kék szeme volt. Szólt: -Kislány! Szabad egy táncra? - Alig tudtam kimondani: -Igen. A zenekar egy keringőt játszott, s minket elsodort a tömeg. Szeme égő tűzként parázslott, amikor rám tekintett, nevetett. Búcsúkor a fiú így szólt: -Imádlak! - Egy esztendő telt el azóta, gyorsan ment el, mint egy múló pillanat. Ketten gyakran találkoztunk, s kaptunk forró csókokat. Azt hiszem boldogok voltunk, szerettük egymást, míg a tragédia meg nem történt. Egy fülledt nyári napon a suliból hazafelé tartottam épp a szürke aszfalton, mikor megpillantottam valakit, aki felém jött az úton. Én integetni akartam neki, hisz ő már messziről integetett, de akkor vettem észre valamit, és nem emeltem fel a kezem. Kezét egy ismeretlen lány fogta. S ilyen volt velem? Észrevettem, hogy a könnyek lassan elfolyják a szemem. Hát így szeretett engem. Ezt tette velem. Én inkább meghalok – gondoltam magamban. Hisz így mit ér az életem?! A kanyarban feltűnt egy fekete jaguár, mint fekete veszedelem. Én hirtelen az útra léptem, a többire már nem emlékszem. Amikor magamhoz tértem hatalmas tömeg állt körül. Csak épp azt nem láttam, akit szerettem. Ekkor vettem észre, hogy egy test hever mellettem. Igen, ő az a hős, a bátor, aki saját testével védelmezett. Még volt benne élet, félig eleven, félig halott. De megszólalt: -Meg kell mondanom, hogy az a lány a nővérem volt. - Szeme a végtelenbe merült, szája végtelen mosolyra húzódott. Nem tudta rajtam kívül senki, hogy a halállal küszködött. A fiú arcán egy könnycsepp jelent meg. A gyengülő kezével megszorította a kezemet. Utolsó erejét összeszedve egy mondatot súgott: -Gondolj magadban bármit, én igazán szeretlek!  -Örök gyász van a szívemben, mert van egy fiú, ki azzal a mondattal halt meg: -Én igazán szeretlek!

Egy angyal repül fent az égen!

Egy angyal repül fent az égen,

Ott repül magányosan nagyon-nagyon régen.

De már alig repül, alig van ereje,

A végső búcsújának épp itt az ideje.

Azt mesélték nekem egyszer, hogy az angyalok örökké élnek,

Ám ez badarság, hisz ha megsebzik őket, ők is elvéreznek.

S ezt az angyalt is kegyetlenül megsebezték:

Hiszen megalázták, eldobták, s feledték.

Most ez az angyal összetörten száll,

Hisz megnyugvást még a Mennyben sem talál.

Inkább a pokol tüzében kárhozna el,

Hiszen a szív melyért élt már régen nem felel.

Meggyötört szíve szüntelenül egy valakiért dobog,

Azért a valakiért, aki érte már régen nem zokog.

Talán ő már elfeledte a lányt ki érte dobta el az életet,

S választotta a visszafordíthatatlan, örök angyallétet.

A kislány imádta a fiút, érte élt,

Mindent ettől a fiútól várt, s remélt.

Vakon bízott benne, hitt neki,

Nem gondolta hogy pont ő fogja becsapni. 

Ám egy bús napon bekövetkezett a nagy hiba,

Melyből lett e keserű tragédia.

Nem lehet tudni milyen nap is volt,

Csak annyit tudok az égen már fent ragyogott a hold.

Besütött egy rideg sziklaszirtbe,

A sötét sziklaszirt legzugabb részébe.

Ott feküdt a lány, s a hold a sugarával az arcát kényeztette,

Ám megrémült, hiszen a lánynak csupán jéghideg arcát érinthette.

Halott lett a lány, hisz belehalt abba,

Hogy magától a szerelme kegyetlenül eldobta.

Nem tudja már meg soha hogy mit tett hogy ezt érdemelte:

Hogy a fiú kegyetlen szavaival még éltében eltemette.

Elküldte a fiú egy szomorú délután,

Felhívta a kislányt telefonon, hogy ennyi volt, nincs tovább.

A telefonban áradtak a fiúból a szavak,

Oldal: Tortenetek...
...::EMO::... - © 2008 - 2024 - kardosandrea.hupont.hu

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat